Kaptam, kirakom, mert egyetértek vele. Íme: Már nem is tudom, kitől hallottam azt az ironikus megjegyzést, hogy ez a közösség olyan, mint egy naaaaaaaaaagy, szerető család. Vannak, akik tényleg igaz szeretetre, szövetségekre, kapcsolódásra lelnek, és vannak, akiknek bár sok valós közük nincsen egymáshoz, néhány jó időben elhangzott jól célzott és betalált szón kívül, mégis véd- és dacszövetséget tudnak kiépíteni. Meg aztán ez a család elég kicsi ahhoz, hogy valamilyen szinten mindenki mindenkit ne ismerjen, és persze magának jogot ne formálhasson ahhoz, hogy mások magánügyébe beleszóljon, adott esetben még a másiknál is mindent jobban tudjon. És persze mindig vagyunk elegen, hogy bárki vígasztalást és önigazolást kapjon, hacsak néhány közhelyet meglenget. Persze ilyenkor az illető felveszi a pátosz mindent elrejtő palástját, ilyenkor eltűnnek az illető hibái, s csupán a magasztos klisék, általános, cáfolhatatlan, ám semmit nem igazoló féligazságok maradnak, melyek csillogó aranyba vonják mindazt, amit az illetőről tudni vélünk. És akkor jönnek az egyetértő összeborulások, a szeretet dagályos hullámai. Persze előfordul az is, hogy az egyik gyermeki lélek, hisztitől vezérelve világgá menetelt imitál, esetleg törli is magát. Aztán persze a kis család egyik fele aggódik, és ki van akadva, hogy miért kellett bántani a szegényt, miközben a másik felében ott tombol a néma düh és a namennyébazmeg-féle dac. És természetesen, mint minden jó családban jelen van a megbeszélés-kibeszélés is; e kettőt gyakran egy hajszál (se) választja el. Mert azért emberek vagyunk mind, segítségre, támogatásra, jó szóra és tanácsokra is van szükségünk a közelállóktól.
Szóval igen, a bdsnthrill.com közössége valóban egy nagy és szerető család. Lenne, ha tényleg egymás életének részei lennénk, ha tényleg vállalnunk kéne, hogy mások életébe tevőlegesen is belemászunk. Hölgyeim és uraim, ez kérem itt egy virtuális világ, amiből bárki bármikor retorzió nélkül kiszállhat, amit veszít: csupán egy kupac begépelt betű… súlytalan igéretek, kedvességek, megértések.
Aztán, kedves olvasóm, körülnézel, hogy ki az, aki végülis a monitoron innen is veled van: a kutyád, a macskád, meg talán 1-2 ember, aki bár veled van, mégsem mered szeretni, mert holnapra ez kötődéssé fajul, s az már a légies szavaknál súlyosabb, lerázhatatlanabb, nyomasztóbb dolog. Az már felelősség.
Vedd észre, ez egy netes közösség, ahol mindenki dumával, egy webre leképezett személyiséggel van jelen, nem pedig tettekkel. Ha álmodni akarod tovább ezt a mátrixot, csak ragadj bele a társaságba, chatelj sokat, és hidd azt, hogy élsz. Ha nem, akkor meg állj fel végre a székből és menj át hozzá, légy vele a mindennapjaiban, akkor is, ha nyűgös, ha kurvára nincs rád hangolva.

Ui: Lehet, hogy kissé érthetetlen az írásom. Sőt, az is lehet, hogy azok fognak reagálni rá, azoknak fog tetszeni, akiket épp ébresztgetni vagy ad absurdum gúnyolni akartam, épp azért, mert nem látnak be a sorok közé. Sőt, lehet, hogy megkapom rá az éles kritikát is, hogy először nézzek tükörbe. Most nem tiltom a kommentálást, lesz aki érti, miről írtam, no nekik írtam.