Ő az,kinek lába nyomát csókolja a pórnép
Megvető nevetése tündöklő,utópisztikus tájkép
Kegyetlen Záradékként szolgák lelkét lakomázza
Hol bőrben, hol lakkban lengi körül bűvös varázs
Amerre jár csicska lényed megbabonázza

Egyetemlegesen birtokolja a világegyetemet
Hatalmába állítja az ősi elemeket
ösztönből irányít mert Ő az akit az ösztön vezet
S ha lángra lobban jégszíve, szikrázó tekintete
nem ismer kegyelmet...

Ő az aki Téged legigáz,Téged...
Néked udvaribolond tisztséggel sipkát adományoz
S ha üvöltő Shívaként Rád parancsol...Lábhoz...
te kúszva-mászva színe előtt könyörögsz esdeklessz..
kizárólagosan Fenséges Felségének lehess Tulajdona..
De számára nem leszel soha több mint hűséges kutya..

Ő az akit te mulya ábrázattal bámulsz ostobán..
elvakult szívvel lelked édes rabságában
ziláló lázzal imádsz...szeszélyes Ő...jól vigyázz
S te mégis remegve várod míg Királynőd kéjes haragtól
forrongva lelkedbe tipor szégyenérzet poklába ránt
végül kacagva önelégült mosollyal végigsért senkivé gyaláz!

Ő az akinek te kéz s lábcsókkal jutalmazod felséges idejét
nagylelkű kegyességét,törékeny báját,finom jelenségét.
s némán epedezve várod a mindennek Mindenek végét
mert csak Az Igazi Királynő lehet igaz végzet
Te is tudd Ő lesz Az ki mellett sorsod majd bevégzed!!!